Ha a kisbabának jól van a szájában a mell, akkor egészen hátra ér a garatig, illetve a lágy szájpadig, ahol nincsen semmiféle kemény képlet, ami kisebesíthetné a bimbót. Ha nem jól van a kisbaba szájában a mell, akkor csak a kemény szájpadig ér.
A babák a nyelvükkel, állkapcsukkal préselik ki a tejet a mellbõl, minden egyes ilyen szopó mozgásnál szépen hozzápréselik a csontos, kemény szájpadhoz a bimbót, ami így kettõ-öt perc alatt kisebesedik. Az egyik nagyon fontos dolog, hogy akármilyen pózban szoptatunk is – fekve vagy ülve – szoptassunk úgy, ahogy nekünk kényelmes.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Ez teljesen normális, nem egy kóros állapot. Ha görcsös a tartásunk, görcsös a hátunk vagy a karunk, vagy kényelmetlenül ülünk, fekszünk, akkor az is odavezethet, hogy nem jól lesz mellen a kisbabánk. Akármilyen pózt választunk is, nagyon fontos, hogy a kisbaba a teljes testével forduljon a mell felé. Ne csak a fejét csavargassa arra, amerre a cici van. Erre jó támpont az, hogy a kisbabának a füle, a válla és a csípõje egy vonalban legyen akár fekszik az anya, akár ül.
Ha fekszik, akkor meg lehet támasztani egy kis takaróval vagy egy kis törölközõvel a baba hátát, hogy ne hengeredjen vissza, maradjon az oldalán fekve. Ugyanígy a bölcsõtartásban is az anya a karjával ügyel arra, hogy a baba teste arra forduljon, amerre a feje van.
Ahogy említettem: a kisbabának nagyon nagyra kell nyitnia a száját. Tehát, nem elég, hogyha derékszögbe kinyitja, hanem 120–140 fokot kell bezárnia. Az a jó, ha a kisbaba ilyen tátott szájjal rácuppan a cicire, és nem pedig beszívja, mint egy spagettit.
Az ajkai kifelé forduljanak, alul is, fölül is, erre mindenképpen érdemes figyelni, mert ha nem így történik, ez is kisebesedéshez vezethet. Ha nem így csinálja a baba, akkor ki kell igazítani kézzel, vagy ki kell fordítani a baba ajkát. A baba ki kell nyújtsa a nyelvét alul, vagyis ha az ember lehúzza a szopó baba szája sarkát, akkor ki kell, kandikáljon a nyelve, túl kell nyúlnia az íny vonalán. Ha nem ez történik, akkor az ínyével fölhorzsolja, kisebesíti az anya mellét.
A mellnek elég mélyen kell a baba szájában lennie. Amikor az anya kiveszi a mellét a kisbaba szájából, akkor ezt meg tudja állapítani a következõkbõl. Ha helyes módon volt a mell a baba szájában, akkor a bimbó ugyanolyan kör alakú marad, mint amilyen volt a szoptatás megkezdése elõtt, tehát semmiféle torzulás nem lehet rajta.
Ha a mell nincs elég mélyen, akkor azt fogjuk látni, hogy keresztbe megy rajta egy sáv, összenyomott lesz, mint a csavarhúzó hegye – ahogy az egyik mama fogalmazott –, vagy olyan alakú lesz, mint az új rúzsok, aminek a hegyét használat elõtt félig levágják, vagy mint a fogszabályzós cumik, amik szintén lecsapott végûek.
Ha ilyet látunk, akkor a kisbabánk nem volt jól mellen. Nagyon jellegzetes sérülés keletkezhet ekkor: a kisbaba szájpadlásával párhuzamosan, középen lesz egy repedés a mellbimbón keresztbe, azért mert a bimbó a nyelv és a kemény szájpad közé nyomódik. Ha ezt tapasztaljuk, akkor tovább kell próbálkoznunk, hogy ennél jobban harapjon rá a kisbaba. Például, amikor mellre tesszük a babánkat, akkor megsimítjuk az arcát a mellbimbóval, így a kisbaba a keresõreflex révén arra fordítja a fejét, amerrõl ez a simítás érte az arcát és kitátja a száját.
Ekkor kell elcsípni azt a pillanatot, amikor a legnagyobbra van nyitva a szája. Ez kezdetben türelemjáték, és lehet, hogy kétszer-háromszor is le kell vennünk a kisbabát a mellrõl, mert nem jól harapott rá, és újra rátenni. Fõleg elõször szûlõ anyuka esetében a mamának ugyanúgy tanulnia kell a szopizást, mint a kisbabának, de sokadszorra már jobban tud segíteni, mert nagyjából már tudja, mit is kell várnia. Elõször még mind a ketten ügyetlenkednek, de azért bele lehet jönni. Nem olyan nagyon rémes és lehetetlen feladat.