A gyerekeknek körülbelül a fele sajátmagától rátalál az ujjára, és a továbbiakban azt fogja szopni, hacsak meg nem próbáljuk cumira szoktatni. Nem könnyû döntés, ugyanis a cumizás mellett és ellene is szólnak érvek. Kezdjük az elõnyeivel.
Ezek közül a legfontosabb, hogy többnyire valóban megnyugtatja az izgalomba jött babát. Segít az éjszakai elalvásban is, és ami ennél is fontosabb: az a gyerek, akinek idõben cumit adnak, biztosan nem fog rászokni ujja szopására.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az ujjszopásról ugyanis bízvást kijelenthetjük, hogy mindig tovább tart, mint a cumiszopás - ez utóbbiról sokkal nehezebb a gyereket leszoktatni. A cumizás hátránya pedig: az elsõ hetekben, amikor a baba még nem olyan ügyes, mint késõbb, a cumi gyakran kiesik majd a szájából, és bizony nekünk kell visszatenni, és ez éjszaka nem biztosít számunkra hosszas, folyamatos alvást.
De nappal sem nagyöröm ezerszer az ágyhoz rohanni, és visszaigazítani a gyerekszájba a cumit. Ezenkívül nem túl higiénikus (hacsak nem sterilizáljuk ki õket nagyon gyakran. Gyakran leesik a földre az utcán, kell pótcumi, elveszhet, és akkor kereshetjük égre-földre, miközben a gyerek ordít érte.
Cumiszopás:
Ha a feni józan mérlegelést követõen a cumi mellett döntünk, akkor viszont már a születést követõen, amint lehet, az elsõ hetekben kezdjük el rászoktatni. Ám ez nem jelenti azt, hogy a gyerek folyamatosan, egész nap cumizzon. Csak akkor adjuk oda neki, ha nyûgös, és persze ha a sírását "csak" hasfájás, nem pedig komolyabb ok, mondjuk éhség okozza.
Ha viszont elkövetjük azt a hibát, hogy késõn, öt-hét hónapos korban szoktatjuk csak rá a cumizásra, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy másfél éves koráig nem fog leszokni róla. Márpedig az állandó cumizás kisded korban már nem hasznos. Sõt, akadályozza, hogy a gyerek felfedezze a világot. Például úgy, hogy a szájába vegye a tárgyakat. Amikor a hasjfájós korszaknak vége, a cumit próbáljuk egyre ritkábban használni.
Ez megfelel a gyermek elvárásainak is, pontosabban annak, hogy ezt a pótszert a növekedõ gyerek egyre kevésbé igényli. Ha idõben kezdtük el a rászoktatást és utána megfelelõ korszakban a leszoktatást is, akkor ez a cumizós éra ideális esetben négy-öt hónapos korra lezárul. A lényeg az, hogy mindig a baba igényeire figyeljünk. Ha megértjük a jelzéseit, szinte magától, minden erõszak nélkül célt érhetünk.
Ujjszopás:
Mint már említettük, a gyerekek több mint fele az ujjszopást választja. Ha ezt semmiképp se szeretnénk, magunk is irányíthatjuk a cumi szopása felé. Ha ez nem sikerült, vagy magunk se bánjuk az ujj választását, akkor az ujjszopás szerepe hasonló - igazából ugyanaz lesz, mint a cumi szopása. Azaz a szopási ösztön kielégítése, a haspanaszok csillapítása.
Féléves kor után azonban az ujjszopásnak is más funkciója lesz: akkor teszi ujját a szájába, ha elfárad, unatkozik, vagy éppen elkeseredik. Egy nagyobbacska csecsemõnél, vagy egy-másfél éves gyereknél, ha csak lefekvéskor vagy néha-néha napközben szopja az ujját, nem beszélhetünk még bajról. Ha viszont az ujjszopás a kedvenc elfoglaltságává lép elõ, a szülõknek fel kell erre figyelniük. Lehet, hogy a gyermek elmagányosodott, unatkozik, elhagyottnak érzi magát. Máskor a túl sok tiltás elöl menekül az ujjszopásba.
Az is lehet, hogy új környezetében, például a bölcsõdében túl félénkké vált, nem mer a többiek játékába bekapcsolódni. A túlságosan hosszúra nyúlt ujjszopás fõ veszélye az, hogy a fogak ferdén fognak kinõni az álkapocsból. Igazából, ha csak a tejfogakról van szó, nem kell túlságosan izgulnunk. Ám a hat-hét éves ujjszopós gyerek maradandó fogainak kibújását már valóban komolyan megzavarja a késõi ujjszopás.
A másik probléma a szopott ujj bõrének felázása és másodlagos felülfertõzõdése szokott lenni. Mit tegyünk hát a nagyobbacska gyermekünkkel, ha mégis ragaszkodik ehhez a babakori szokásához? Egyet biztosan ne: ne akarjuk mindenáron és gyorsan, mintegy huszárvágással megoldani a problémát. Elõször gondolkozzunk el azon, hogy van- a gyereknek oka arra, hogy rendszeresen rosszkedvû és frusztrált legyen?
Ha erre a kérdésre megnyugtató választ tudunk adni, akkor nincs más dolgunk, mint idõnként emlékeztetni a gyereket arra: nemsokára nagy lesz, és biztosan abbahagyja az ujjszopást. Hisz ez nem a felnõttek szokása. Egy négy-öt éves gyermeknél valamilyen jutalom beígérésével is célt érhetünk, mert ebben a korban a gyerekek szégyellik ezt a gyengéjüket, maguk is szívesen leszoknának róla. Nem kerülhetjük ki azt a témát, hogy még ma is hallunk elborzasztó leszoktatási módszerekrõl.
Ide tartozik a kar és a kezek lekötése, az állandó kesztyû viseltetése, a rossz szagú és csípõs kenõcsök használata és a hasonló kínzási eljárások. Nos, ezek nem csak kegyetlenek, hanem egytõl egyig hatástalanok. Ha nagyon el vagyunk keseredve az elhúzódó cumizás miatt, gondoljunk arra: az ujjszopást elõbb- utóbb magától is abbahagyja a gyerek. Legyünk hát türelmesek, és sohasem erõszakosak.
Forrás: szulokhaza.hu