Köldökápolás - hogyan is kezdjük hozzá?

Amíg édesanyja pocakjában lakik, a magzatot a köldökzsinór köti össze a méhlepénnyel, így a fejlõdéséhez szükséges minden tápanyag és oxigén ezen keresztül jut el hozzá.

Amikor világra jön, a baba szervezete alkalmazkodik a "kinti" körülményekhez - a köldökzsinórt pedig elvágják.

Normál hosszúságú terhesség alatt a köldökzsinór kb. 50 centiméteresre nõ. Belsejében két verõér és egy visszér fut, s a bennük áramló vér feszes állapotban tarja a köldökzsinórt. A köldökcsonk valójában nem más, mint egy nyílt seb, amely szabad utat enged a kórokozóknak a hasüreg felé. Ráadásul a csonk elhalt szövetei jó táptalajt is biztosítanak számukra, ezért ha nem kezeljük megfelelõen, könnyen elfertõzõdhet. Ezért kell minden pelenkázásnál és fürdetésnél fokozottan figyelni, hogy ne maradjon nedves a csonk környéke.

Azért persze nem kell rögtön kétségbe esni, ha néhány csepp víz éri. Fogjuk meg a csonkot, emeljük meg kicsit, töröljük le (70%-os) alkoholba mártott fültisztító pálcikával vagy steril gézlappal, majd hintõporozzuk be. A fontos az, hogy amíg a csonk teljesen le nem száradt és nem alakult ki a bõrköldök, ne érintkezzen folyamatosan nedvességgel.

Könnyebb megoldani mindezt a fürdetésnél, mert ma már a patikákban is, nagyobb bevásárlóközpontokban is kapható olyan vízálló ragtapasz (köldöktapasz), amit kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki.

Valamivel nehezebb feladat a pelenkában is szárazon tartani a csonkot. Ez is az egyik indokuk azoknak, akik hosszabb a köldökcsonk mellett érvelnek: a száradás alatt a csonk összemegy, és még nehezebb szárazon tartani, ha viszont hosszabbra hagynák, összezsugorodva is maradna akkora, amit még ki lehet tartani a pelenkából.