Gátmetszés vagyis az episiotomia

Amennyiben a hüvelynyílás körüli bõrredõ nem elég tág, a szülész egy apró vágást ejt rajta, hogy kiférhessen a baba.

Ez a gátmetszésnek nevezett vágás a hüvely és a végbélnyílás közötti területen történik. A legtöbb esetben a metszés hosszanti függõleges, nem pedig jobb vagy bal oldali. Mediánnak nevezzük a középvonalat. Gátmetszésre lehet szükség, ha a baba farfekvésû, koraszülött, kimerült vagy ha túl nagy a feje, illetve amikor szülészfogó alkalmazására kerül sor. Aki eddig a pontig még semmiféle helyi érzéstelenítést nem vett igénybe, az most közvetlenül a baba fejének megjelenése elõtt fog kapni, az összehúzódás csúcsán. Ekkor a bõr már annyira feszes és érzéketlen, hogy szinte semmit sem érzünk. A szülés után néhány öltéssel kapcsolják majd össze a vágást. Bár az öltések igen aprók, mégis izomköteget és többrétegnyi bõrszövetet kell összekapcsolniuk.

A gyógyulás pedig valóban fájdalmas lehet. Körülbelül két héten át kell majd langyos fürdõket venni, érzékeny és fájdalmas lesz a seb. A gátmetszés területe el is fertõzõdhet. A gátmetszés elkerülése végett nem árt elsajátítani bizonyos relaxációs technikákat, melyek nyomás hatására ellazítják a medencealapi izmokat és elõsegítik a bõr megfelelõ természetes tágulását. Kisebb valószínûség szerint lesz szüksége gátmetszésre, ha a kismama állva vagy járkálva vészeli át a vajúdás idõszakát. Dr. Berk véleménye szerint „sokkal könnyebb helyreállítani egy megfelelõen elvégzett gátmetszést, mint egy hosszú váratlan repedést, és egy megfelelõen elvégzett gátmetszés helyettesítheti az esetleges késõbbi hüvelyi plasztikai mûtéteket".