2020.12.04. - Borbála, Barbara

A méhen kívüli terhesség

Minden olyan terhességet, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méhüregen belül ágyazódik be, méhen kívüli terhességnek nevezünk. Az esetek többségében az egyik petevezetékben alakul ki a terhesség, amely akár komoly hasüregi vérzést és hirtelen jelentkezõ életveszélyes állapotot is okozhat.
Nagyon ritkán elõfordul, hogy a megtermékenyült petesejt a hasüregi szervek hashártya-felszínéhez tapad, akkor hasûri terhesség jön létre. A méhen kívüli terhesség az anyát életveszélyes állapotba sodorhatja, minden erre utaló jel azonnali orvosi segítséget indokol.

A méhen kívüli terhesség okai:

Normál esetben a megtermékenyítés a petevezeték külsõ harmadában történik, és innen vándorol a már megtermékenyített pete a méh belsejébe, ahol beágyazódik. A vándorlás során - mely 3-4 napig tart - a petét körbeveszi egy köpenyszerû réteg, amely ez idõ alatt megakadályozza a beágyazódást. Ha ez idõ alatt a megtermékenyített pete nem jut be a méh üregébe, akkor azon kívül tapad meg, és ott indul fejlõdésnek az embrió.

A megtermékenyített petesejt méhüregbe vándorlását lassító, vagy megakadályozó tényezõk hajlamosíthatnak méhen kívüli terhességre.

Ilyenek például:

- Fejletlen belsõ nemi szervek, a petevezeték vékony, hosszú és lassú a mozgása.

- Elõzetesen lezajlott gyulladások, amelyek következtében a méhkürt hegesedik, belsõ felszíne egyenetlenné válik, összenövések figyelhetõk meg.

- Petefészekciszták, valamint a méhkürtnek a méhbe való beszájazásánál elhelyezkedõ miómák (a méh jóindulatú izomdaganatai).

- Méhen belüli fogamzásgátló eszközök használata, melyek megakadályozzák a megtermékenyített petesejt beágyazódását a méhüregbe - hiszen így teljesítik fogamzásgátló feladatukat -, azonban a megtermékenyítést és a méhen kívüli megtapadást nem akadályozzák meg. Tehát a köztudatban "spirál" néven szereplõ fogamzásgátló eszközök mellett kismértékben emelkedhet a méhen kívüli terhességek száma.

Tünetei:

A méhen kívüli terhesség ugyanolyan terhességi tünetekkel jár, mint a méhen belüli terhesség. Emlõfeszülés, enyhe hányinger, hányás, gyakori vizelési inger, hangulatváltozás jelentkezik és kimarad a menstruáció. Ám, ha a kimaradt menzesz után barnás vérzés kezdõdik, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni, mert ez lehet az elsõ jele a méhen kívüli terhességnek vagy a kezdõdõ vetélésnek. A méhen kívüli terhesség jele lehet ezenkívül a hasi fájdalom, húzó jellegû deréktáji fájdalom, végbélfájdalom. Ha a petevezetõben megtelepedett magzat még korai stádiumban elhal, akkor nem károsítja a vezetéket, de tovább növekedve megrepesztheti annak falát, ami vérzést okoz.

A leggyakrabban elõforduló petevezeték- vagy kürtterhesség esetén a petevezeték szakadása, vagy a hasüreg felé történõ vetélés jöhet létre, attól függõen, hogy a petevezeték szûk szakaszában (isztmusz), vagy a tágabb szakaszában (ampulla) történik a beágyazódás. Ha bekövetkezett a petevezeték-szakadás vagy az ampulláris vetélés, az alaptünetekhez a gyors vérvesztés tünetei társulnak (heves szívdobogás, csökkenõ vérnyomás, sápadtság, eszméletvesztés) vérzés, hirtelen rosszullét, ájulásérzés.

Ha a vérzés hirtelen és hevesen lép fel, akkor vérnyomás-zuhanás és sokkszerû állapot alakulhat ki. A legjellemzõbb, hogy a nõ hirtelen erõs fájdalmat érez és elveszti az eszméletét. Az ilyen nõt sürgõsen kórházba kell szállíttatni. Szülészeti vagy sebészeti osztályon gyakran csak gyors orvosi mûtéti beavatkozás mentheti meg az életét.

Jóval ritkábban, de elõfordulhat, hogy a magzat az anya szabad hasüregében, a hashártya felszínen tapad meg. Irodalmi ritkaság, de már elõfordult, hogy a hasi terhességet nem fedezték fel idõben, így az anya kiviselte a terhességet. A gyermeket, természetesen csak hasi mûtéttel lehet a világra segíteni. Jellemzõ a kevés magzatvíz (oligohidramnion), ami miatt a magzat mozgástere jelentõsen beszûkül, és így kényszertartásból eredõ fejlõdési rendellenességgel (csípõficam, dongaláb, ferdenyak) jön a világra. Legjellemzõbb tünete a fájdalmas magzatmozgás és a különbözõ bélmûködési zavarok. Ultrahang segítségével a magzatot a méhtesttõl külön látjuk.

Nyakcsatorna-terhesség (cervikális graviditás) a méhen kívüli terhesség sajátos formája, melynek során a magzat nem a méhüregben, hanem a nyakcsatornában (cervix) ágyazódik be. Tünetei a korai spontán vetéléssel azonosak. Méhkaparással gyógyítható, de elõfordulhat, hogy az erõs vérzés csak a méh eltávolításával uralható.

Kezelése:

Elõfordulhat, hogy a szervezet önmaga képes megoldani a problémát. Amennyiben a terhességet jelzõ laborértékek maguktól normalizálódnak, már nem ábrázolódik a kóros terhességre utaló ultrahangkép, és a beteg is panaszmentessé válik, akkor spontán gyógyultnak tekinthetõ. Rendszeres utóvizsgálatok szükségesek.

Kellõen korán felismert esetekben a gyógyszeres kezelése is szóba jön. A készítmény hatására a méhen kívül kialakult terhesség nyom nélkül felszívódhat és szerencsés esetben az érintett petevezeték átjárható marad.

Ma még a hasi mûtét és a magzat eltávolítása a leggyakoribb beavatkozás, melyet egyre gyakrabban végeznek hastükrözés (laparoszkópia) segítségével. A hastükrözés a hasi mûtéthez képest kevésbé megterhelõ a beteg számára, és gyorsabb gyógyulást eredményez. Ép petevezetõk esetén a kóros helyen megtapadt petezsák kihámozható, ezért a petevezeték eltávolítása nem szükséges, így a jövõben nagyobb esély marad egészséges terhesség kialakulására. Súlyos vérvesztés esetén azonnali mûtéti beavatkozást kell végezni. Ilyenkor a petevezetõ fala rendszerint már roncsolódott, ezért a szövõdmények elkerülése érdekében eltávolítása indokolt.

Megelõzés:

A kórtörténetben szereplõ meddõség, korábbi méhen kívüli terhesség, kismedencei gyulladás, hasi mûtétetek, a petevezetéken végzett bármilyen beavatkozás, illetve mesterséges megtermékenyítés kapcsán alkalmazott technikák növelik a méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínûségét. A méhen kívüli terhesség kialakulását biztosan elõrejelezni és megelõzni nem lehet. A fogamzás elõtti (perikoncepcionális) gondozás során kell kiszûrni mindazon betegségeket (pl. az ivarcsatorna fertõzöttségét), melyek méhen kívüli terhességhez vezethetnek. Az elsõ terhesség elõtt célszerû hormonális fogamzásgátlóval védekezni, az ugyanis - többek között - hatékonyan elõzi meg a kismedence gyulladását.

Ha már létrejött a méhen kívüli terhesség, nagyon fontos a korai felismerés, mert így jó eséllyel megelõzhetõ a váratlanul jelentkezõ és életveszélyes állapotot okozó hasüregi vérzés. Korai beavatkozás esetén az orvos ritkábban kényszerül szerveltávolító mûtétek (petefészek, petevezeték eltávolítás, stb.) elvégzésére.