Amit a terhesség alatti fogyókúráról tudni kell

Azok a túlsúlyos kismamák, akik terhességük során fogynak, sokkal kevesebb terhességi szövõdménnyel kell számoljanak, de - az extrém módon elhízottakat leszámítva - a fogyás következtében megnõ a magzati növekedési elmaradás valószínûsége, derül ki egy új vizsgálatból. A normál súlyú kismamáknak terhességük során 25-35 font közötti, a sovány kismamáknak 28 és 40 font közötti, míg a túlsúlyos kismamáknak 15-25 font közötti az ajánlott súlygyarapodás.( 1 font=453,6 gramm). Az extrém módon túlsúlyos kismamáknak még ennél is kevesebbet szabad hízniuk, számukra a 11-20 font közötti az ajánlott súlygyarapodás.

Esetükben sokkal több szövõdménnyel kell számolni, gyakoribb a terhességi cukorbetegség, a preeclampszia (magasvérnyomás, fehérjevizelés), a sürgõsségi császármetszés, de az ilyen kismamáknak több nagy magzata is születik.

Korábbi tanulmányok szerint, ha a kismamák az ajánlottnál kevesebbet híznak, vagy akár fogynak terhességük során, csökken a szövõdményeik száma. A 3. csoportba tartozók legalább 45 kilogrammal nehezebbek az ideálisnál, õk már kórosan kövérek.

Súlycsökkenésük esetén kevesebb volt a sürgõs császármetszés, a pre-eclampszia, és kevesebb nagy magzatuk született, mint azoknak, akiknek súlya tovább nõtt a terhesség alatt. A 3-as csoportba tartozó nõk között azok, akiknek súlya a terhesség során nõtt, 10 százalékban fordult elõ a pre-eclampszia, szemben a súlyukat csökkentõk közötti 7 százalékkal. Amikor a kutatók a preeclampszia egyéb tényezõit, mint az édesanya életkora vagy dohányzási szokások is figyelembe vették, a súlycsökkenést a 3-as csoportban 36 százalékos preeclampszia csökkenés kísérte. Hasonló csökkenést tapasztaltak a 2-es csoportban is.

Az 1-es és 3-as csoportba tartozók között, súlycsökkenés esetén csökkent a sürgõs császármetszések száma. Ha csak a súlycsökkenést vették figyelembe, a császármetszés valószínûsége 35 százalékkal csökkent. Az 1-es és 2-es csoportba tartozók között ugyanakkor a súlycsökkenés magzati növekedési elmaradást okozott. Kis súlyú újszülött 13 százalékban született olyan anyától, akinek súlya csökkent a terhesség alatt, míg 8 százalékban olyan anyától, aki gyarapodott). Ilyen különbség nem volt a kórosan kövérek között.

Az eredmények értelmezése, a következtetések levonása még várat magára, így egyelõre az eredmények nem változtatnak az érvényes szakmai elõirásokon. Maguk a kutatók is úgy vélik, hogy az extrém elhízott nõket kivéve a terhesség alatt gondolni sem szabad a súlycsökkentésre, ugyanakkor az új eredményeket finomíthatják az eddig kialakult képet a terhesség alatti súlyváltozásokról.