Az úszó mozdulatok, amelyeket az újszülöttkorú baba magával hoz, veleszületett reflexek, amelyeket aztán ismét elveszít.
A valódi úszást a kisgyermek csak 3-4 éves korában képes megtanulni. Az újszülöttel való úszás elõsegíti a motorika fejlõdését, erõsíti a törzs- és lábizomzatot. Ezenkívül erõsíti az ellenállóképességet, stimulálja a vérkeringést és a légzést is. Minden csecsemõ leállítja a légzését a víz alatt. Ez a veleszületett védõreflex azonban az elsõ életév folyamán eltûnik.
Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám:
18472273-1-06 📋
(Kattintson az adószámra a másoláshoz.)
Ha a víz alá merítjük a babát, figyeljünk oda. A víz alatt visszatartja a lélegzetét, de amikor megint víz fölé kerül, sok vizet nyelhet, mivel kinyitja a száját. A babával történõ merülés azonban még vitatott.
A babaúszásban nincsenek valódi gyakorlatok, inkább a vízben való szórakozásról, örömrõl és játékról szól a dolog. Ezért fontos, hogy a babaúszáson a baba csak játékos módon mozogjon. Célszerûek lehetnek egy kis strandlabdával végzett gyakorlatok, amelyet a vízben a gyerek elõtt mozgatunk, hogy a kezét nyújtsa utána és megpróbáljon arrafelé evezni. Vagy egyszerûen a kezünket a hasa alá tesszük és hagyjuk rugdalózni. Ezek a kis játékos gyakorlatok értékesek a baba számára.
Egy percre se tévesszük szem elõl a babát. Ha nyöszörögni vagy sírni kezd, hagyjuk abba az úszást. Fontosabb, hogy a csecsemõnek pozitív tapasztalata legyen a vízzel, mint a rendszeres félórás vízben tartózkodás könnyek között.
Ha bizonytalanok vagyunk, hogy a helyes gyakorlatokat végezzük-e a gyermekünkkel a vízben, tanácsos részt venni egy babaúszás tanfolyamon.