A babák megfelelõ hordozása

Az emberi újszülött az úgynevezett hordozott utódok közé sorolható, vagyis feltételezhetõ, hogy néhány tízezer évvel ezelõtt õseink a testükön hordták újszülötteiket. Erre utal az újszülöttek veleszületett fogóreflexe is. Az utóbbi évtizedekben lezajlott változások eredménye az, hogy manapság az újszülöttek, csecsemõk gyakran a szüleiktõl (édesanyjuktól) elkülönítve, saját szobában, saját kiságyban alszanak éjjel, nappal pedig járókába kényszerülnek. Azonban az ember biológiai evolúciója nem tart lépést társadalmi-szociális fejlõdésével, a babák továbbra is édesanyjuk közelében érzik magukat a legjobban. A hordozás az anya és gyermeke számára is sok elõnnyel jár. A legfontosabb, hogy a baba folyamatosan biztonságban érzi magát a hordozó személy (leggyakrabban az édesanya) testén, hallja szívdobogását, folyamatos kontaktusban van vele. A hordozott gyermek a világot egészen más szemszögbõl látja, mint a kiságyban vagy járókában fekvõk. Tulajdonképpen megfigyelhet mindent, amit az édesanya a mindennapi tevékenysége során végez, részese lehet a család életének, tapasztalatokat szerez. A hordozás segít abban, hogy a baba a világra nyitott, magabiztos kisgyermekké cseperedjen.

A hordozás során a gyermek egyensúlyérzékelõ rendszere folyamatos ingereket kap, ezek pedig segítik az agy fejlõdését, valamint a mozgásfejlõdést. Mivel a baba teste viszonylag szorosan az anyáéhoz simul, izmai reagálnak az anyai test mozgása során létrejövõ kis erõhatásokra, ezáltal az izomzat is folyamatosan fejlõdik.

A hordozás az anya számára is sok elõnyt rejt magában: nagy szabadságot ad, hiszen tulajdonképpen bárhová el tudunk így jutni, olyan helyekre is, amelyeket babakocsival nehéz megközelíteni. Ezen kívül szinte bármilyen házimunkát el tudunk így, a gyermekünkkel a testünkön végezni (ez alól talán csak a fõzés és a vasalás lehet kivétel, de háti hordozással még ezek is megoldhatók). Eközben persze a gyermek is jól érzi magát, a hordozott babák kevesebbet sírnak, igényeiket finomabb eszközökkel is képesek anyjuk tudtára hozni. Hordozni nem csak az egészen pici babákat lehet, hanem a nagyobb, még ölbe vágyó gyerekeket is.

Többféle hordozóeszköz közül választhatunk, a legelterjedtebbek talán a különbözõ hordozókendõk és a kenguruk. A kendõk többféle hosszban (az anya testalkatától, hordozási pozícióktól függõen), típusban és anyagban kaphatók. Rengetegféle kötési mód ismert, a baba elhelyezkedhet elöl és az anya hátán is; feküdhet is, de gyakoribb a függõleges pozíció.

Fontos, hogy a kendõ minden oldalról megtámassza és viszonylag szorosan tartsa a baba testét, de sehol ne vágjon be; valamint hogy baba csípõje és térde is hajlított tartásban legyen (ez segíti a csípõízület egészséges fejlõdését). Nem ajánlott, hogy a gyermek kifelé forduljon hordozás közben, hiszen ez káros lehet a gerincre, mivel a hát természetellenes, homorú tartást vesz fel.

Ha úgy döntünk, szeretnénk jobban megismerkedni a hordozási módokkal, érdemes beiratkozni egy speciális tanfolyamra, vagy ellátogatni egy baba-mama klubba, ahol más szülõktõl hasznos tapasztalatokra tehetünk szert.