A magzati korban elszenvedett éhezés hozzájárulhat az idõskori szellemi hanyatláshoz

A II. világháború idején, terhességük alatt alultáplált anyák magzatainál évtizedekkel késõbb gyorsabb szellemi hanyatlást tapasztaltak holland kutatók, akik eredményeiket hétfõn ismertették az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS).

Az Amszterdami Egyetem kutatói Susanne de Rooij vezetésével tesztelték 737 holland felnõtt kognitív funkcióit, akiknek 40 százaléka magzati korban tartós éhezést élt át, amikor a II. világháború utolsó hónapjaiban a náci Németország blokád alá helyezte Hollandia élelmiszerellátását. Az 5-6 hónapos éhínség alatt a holland lakosság napi 400-800 kalóriának megfelelõ élelemhez jutott. A tanulmány szerzõi megállapították, hogy míg az enyhe kalóriamegvonás több faj felnõtt egyedeinél kitolhatja az öregedés jeleit és meghosszabbíthatja az élettartamot, "a születés elõtti kalóriamegvonásnak különféle káros hatásai vannak a mentális és fizikai egészségre a késõbbi életben".

A vizsgálatban a közel háromszáz, magzati korban éhezést elszenvedett ember közül 64-en rosszabban teljesítettek a teszteken, amelyek a szelektív figyelmet mérték. A feladat szerint a színek megnevezéseit kellett a résztvevõknek felolvasniuk, mely szavakat azonban más színû betûvel írták (például a kék színt sárga betûkkel írták).

A kutatók azt is megállapították, hogy a magzati éhezés az 56-59 éves korban vizsgált embereknél kisebb fejkörfogatot eredményezett. "A fejméret kapcsolatban van az agy méretével, és a kisebb méretet összefüggésbe hozták az idõsebbeknél tapasztalható csökkent kognitív képességekkel" - írták tanulmányukban a szerzõk.

A teszteket az 1970-es években is elvégezték a csoport tagjaival - akiknek nyomon követése különleges lehetõség a magzati életkorban való éhezés következményeinek tanulmányozására -, abban az életkorban nem mutatkozott teljesítményükben eltérés a nem éhezõkhöz képest.