Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A krétai egyetem két görög kutatóját, Dr Ekaterina Kornilakit és Dr Gregory Chlouverakist az is érdekelte, vajon mi lehet az oka annak, hogy súly alapján osztályozzák a gyerekek társaikat. Az elõbbi kutatás folytatásaként tehát különbözõ történeteket mondtak a gyerekeknek, amelyben negatív és pozitív szereplõk egyaránt helyet kaptak. A mesedélután végén az volt a feladat, hogy a gyerekek megnézzék a történetek fõszereplõit ábrázoló képeket, és eldöntsék, melyik figura melyik karakterhez - a „jóhoz” vagy a „rosszhoz” - tartozhat.
Valójában mindegy rajz ugyanazt a figurát ábrázolta, csak grafikus programok segítségével kövérebb és soványabb kiadásokban: ennek ellenére 95 százalékban (!) a kövér figurákhoz társították a negatív személyiségjegyeket: az irigységet, a gonoszságot, a lustaságot és az erõszakos viselkedést. A sovány és átlagos testalkatú figurák ezzel szemben mindig a „jó oldalra” kerültek.
Vajon mi az oka annak, hogy már egészen fiatal korban kiközösítik, kinézik az emberek a kövéreket? Egyértelmû, hogy a reklámokban, magazinok címlapján, divatbemutatókon és filmekben felbukkanó zörgõ csontú modellek és sztárok azt az üzenetet küldik a gyerekek felé, hogy csak a sovány - de legalábbis átlagos testalkatú - ember válhat sikeressé, boldoggá, népszerûvé és szerethetõvé. Nem sokat segít a helyzeten az õrült fogyi-ipar sem: elképesztõ üzletlánc épült az elmúlt évtizedekben a fogyasztószerek, diétás termékek, speciális étrendek közé, így aztán bárki, aki nyitott szemmel jár, voltaképpen úgy nõ fel, hogy a sejtjeibe ég a tudat, hogy csak hurkák és hájak nélkül lehet teljes értékû ember. A gyerekek pedig ösztönösen átveszik a mintát, elvégre ha maradat tolláról, embert barátjáról ismerhetünk fel, akkor mégis ki akarna szerencsétlen, kudarcra ítélt senkikkel együtt lógni? Ahhoz, hogy ez változzon, egészen más hozzáállásra - és persze kommunikációra - lenne szükség…