A terhesség nem minden esetben kilenc hónapon át tartó, rózsaszín leányálom. Jogunk van nem rajongani az állapotunkért, jogunk van vágyakozni egy szál cigaretta vagy egy pohár bor után. Sokkal jobban tesszük, ha ebbéli titkainkat megosztjuk valakivel, mint hogy bûntudatosan rágódjunk rajtuk. Néhány hete, amikor a kezünkben tartottuk a friss kétcsíkos tesztet, azt gondoltuk, hogy gondoltuk, hogy kilenc hónap felhõtlen boldogság vár ránk. Ehelyett minden nappal csak rosszabb lett. Fáradtak vagyunk, émelygéstõl elcsigázottak, szelektõl puffadtak, pattanásosak, ahogy még kamaszkorunkban sem és így tovább. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Elszívtam egy szál cigit, furdal a lelkiismeret...
A dohányzás káros hatásai (a passzív dohányzáséi is) a babára nézve ismertek és bizonyítottak. Vetélés, koraszülés, kis súlyú újszülött, komplikációk szülésnél, csökkent ellenálló képesség, szívproblémák. Ezek mindegyike olyan súlyos veszély, amelyet szeretnénk elkerülni. Mégis sok olyan kismamát láttunk már, akik nem képesek letenni a cigarettát a várandósságuk alatt. Napjainkban már nem állja meg a helyét az a korábbi álláspont, hogy "inkább szívjon el egy szálat, csak ne idegeskedjen miatta, mert az jobban árt a babának". Ahelyett, hogy bujkálni kényszerülnénk a cigarettával, mint egy kisdiák, és lelkiismeret-furdalással füstölnénk el minden egyes szálat, kérjünk segítséget a leszokáshoz! Ne szégyelljük magunkat. Orvosi segítséggel és támogatással a leszoktató tapaszok egy része is használható a terhesség alatt.
A szex gondolatára is kiráz a hideg...
Az elsõ harmadban az állandó ólmos fáradtság és az émelygés, a hányinger elég alapos ok arra, hogy hanyagoljuk házastársi kötelességünket. A szexuális étvágy felélénkülése általában a második harmadban következik be: kivéve nálunk! A legcsekélyebb vágyat sem érezzük, és ez kifejezetten zavaró. A helyzet frusztrál és nyugtalanít is bennünket egyszerre. Jó, ha tudjuk, hogy ezzel sem vagyunk egyedül a világegyetemben. Tudatosítsuk magunkban, hogy mondhatunk nemet is... Próbáljuk megõrizni a fizikai közelséget. Bújjunk össze sokszor, aludjunk el egymás karjaiban: tartsuk fenn az ölelés örömeit. Csókoljuk meg a társunkat, és élvezzük egymás közelségét, anélkül hogy szexuálisan együtt lennénk.
Állandóan csak "azon" jár az eszem...
A második harmad egyik tipikus "tünete" - párunk legnagyobb örömére. Már amikor. Néha annyira intenzíven kívánjuk, hogy az már zavarba ejtõ. Ha az orvos nem int bennünket óvatosságra, akkor minden további nélkül élvezhetjük - szó szerint - ezt az állapotot. Óvakodjunk az olyan testhelyzetektõl, ahol a behatolás mélyebben vagy hevesebben történik, és örüljünk, hogy most az egyszer nem kell attól tartani, hogy teherbe esünk! A baba nem sérül vagy károsodik az együttlét idején, és a bennünk felszabaduló endorfin hormon az õ kedélyére is jó hatással van.
Idegesít a gyerekem apja, és nem akarom vele megosztani az ÉN pocakomat!
Átváltott idegesítõ, õrzõ-védõ, aggódó üzemmódba? Nem engedi, hogy bezárjuk a fürdõszobaajtót vagy hogy egyedül utazzunk a liftben? Kötelez rá, hogy mindennap igyunk egy pohár répalevet, csak mert az jót tesz a magzatnak? Úgy érezzük, megfojt a gondoskodásával és az aggodalmaival? És azt is utáljuk, ha rendszeresen tapogatja a hasunkat? Ne legyen lelkiismeretfurdalásunk: az állapotos nõknél eljön egy olyan idõszak, amikor inkább befelé fordulnak, "bezárulnak" még életünk párja elõtt is. Próbáljuk meg kedvesen elutasítók lenni, és elmagyarázni, hogy viselkedésünk nem a személyének szól, hanem a szituációnak. Beszéljük meg, hogy mit szeretnénk és mit nem, kérjünk idõt. Tudassuk világosan, mire van szükségünk.
Szeszélyesek vagyunk, nagyon...
Kívánjuk az epret január közepén, vagy júliusban a havas hegyekbe vágyunk? A kád vize túl meleg, aztán túl hideg és egyébként is: túl tele van...?! Szeszélyessé és kívánóssá váltunk, nálunk csak az idõjárás kiszámíthatatlanabb. Újra azok a bizonyos hormonok. Profitáljunk az áldott állapotból, de vagyük észre, hol a határ. Bizonyos szeszélyek és hisztik a pocaklakóra hivatkozva tolerálhatók. Most a miénk a fõszerep, ha megszületik a gyermek, akkor úgyis õ lesz a középpont, akkor már nem lesz alkalmunk magunkkal és a vágyainkkal törõdni. Jól kitalálta ezt az anyatermészet.
Már nem néznek meg a férfiak az utcán, és ez hiányzik...
Mintha egy villogó feliratot viselnénk: "Terhes vagyok, ne nézzetek!" Persze hogy egyébként csak játék az egész, de hiányoznak az elismerõ tekintetek, akkor is, ha éppen szerelmünk gyümölcsét hordjuk a szívünk alatt az imádott férfitól. A pocakosság bizony nem a hódítás idõszaka, más örömök érnek majd bennünket. Inkább törekedjünk arra, hogy jó formában maradjunk, igyekezzünk szép kismamák lenni, ne hízzunk el a kelleténél jobban, ápoljuk gondosan a bõrünket, próbáljunk kiegyensúlyozottan táplálkozni. És használjuk ki, hogy átadják a helyet, elõre engednek, ismeretlenek érdeklõdnek hogylétünk felõl.
Félek attól, hogy nem bírom visszatartani...
Ha beöntést kapunk a vasúdás elején, az általában segít, hogy kiürüljön a bélsár, de a legtöbb szülés hasmenéssel indul, vagyis a természet tudja a dolgát. Hogyha mégis megtörténne az, amirõl tartunk, legyünk nyugodtak: a nagy munkában valószínûleg észre sem vesszük, és senki sem fogja szóvá tenni vagy felemlegetni a késõbbiekben.