2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Mennyit mozogjon a baba?

Mennyit mozogjon a baba?
A minél korábban elkezdett testmozgásnak számos elõnye van a jövõre nézve: csökkenti a túlsúly kialakulásának valószínûségét, segít megelõzni számos betegséget, és természetesen az izmokat és a csontokat is erõsíti.

A minél korábban elkezdett testmozgásnak számos elõnye van a jövõre nézve: csökkenti a túlsúly kialakulásának valószínûségét, segít megelõzni számos betegséget – fõként a szív- és érrendszeri betegségeket –, és természetesen az izmokat és a csontokat is erõsíti.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Fontos tehát, hogy már a néhány hónapos babát is „megmozgassuk” – de vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, mert ezzel éppen ellentétes hatást váltunk ki!

A babák ösztönösen tudják, hogy szükségük van a mozgásra, és erre meg is ragadnak minden lehetõséget. Mindehhez kellõ mozgástérre és némi irányításra van szükségük. Általános recept nincs – a szülõnek kell kitapasztalnia, hogy gyermeke számára mi a leginkább megfelelõ.

„Babaedzés”

Már az egészen pici babát is vegyük ki minél gyakrabban a kiságyból, és hagyjuk, hogy az ágyon vagy a matracon nézelõdjön, rugdalózzon! Ez egyfelõl szabadságot és változatosságot jelent számára – még akkor is, ha önállóan egyelõre nem képes a helyváltoztatásra –, másrészt fizikailag is közelebb kerül hozzánk. (A kiságyban óhatatlanul is elszeparálódik valamelyest.)

Néhány egyszerû – ám semmiképpen sem megerõltetõ – „tornagyakorlatot” is végezhet, természetesen szülõi közremûködéssel. Fogjuk kézbe, engedjük, hogy kedvére rugózzon vagy lépegessen! Mindehhez némi „zenei aláfestést” is biztosíthatunk, például gyermekdalok éneklésével. Ez a babáknak általában nagyon tetszik, olyannyira, hogy igyekeznek – persze a maguk korlátai között – felvenni a ritmust.

Ha a baba már tud mászni, illetve járni, engedjük, hogy felfedezze a világot! Mozgástere semmiképpen se korlátozódjon a lakásra, minél többször vigyük ki a szabadba! Ez nem csak az „edzés” okán fontos, hanem azért is, mert a babának újabb és újabb ingerekre van szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejlõdhessen. Természetesen a 24 órás szülõi rendelkezésre állás ellenére is érhetik apró balesetek (szinte biztos, hogy elesik majd néhányszor), ám ezekre a tapasztalatokra is szüksége van – éppen azért, hogy megtanulja elkerülni õket.

Az erõltetés következményei

A mozgásfejlõdésnek a születés és egyéves kor között megvan a maga menete: oldalra fordulás, mászás, felülés, felállás. Teljes mértékben egyénfüggõ, hogy melyik mozzanatnak mikor jön el az ideje az átlagtól való néhány hetes eltérésnek semmiféle jelentõsége nincs (feltéve persze, hogy a baba egyébként egészséges). Ennek ellenére a gyermekorvosok és a védõnõk tapasztalatai szerint még ma is akadnak szülõk, akik – nyilván nem rossz szándékkal, de – a maguk eszközeivel próbálják felgyorsítani a fejlõdés természetes folyamatát, például felültetik és kitámasztják a babát.

Ám a baba izmai még nem elég erõsek ahhoz, hogy megtartsák a gerincet. Ezért bizonyos csontrészek elcsúsznak az ízületekben, így a terhelés nem oda esik, ahová kellene. Mindez porckárosodáshoz vezet – elõször a gerincízületekben, majd a csípõ- és vállízületekben –, illetve tartáshiba kialakulására és a mellkas beszûkülésére is számítani lehet. Az erõltetés már fiatal felnõttkorban visszaüthet különbözõ mozgásszervi problémák formájában.

Célszerû tehát az arany középutat választanunk – mozogjon a baba minél többet, de a maga igényei szerint, illetve az adott fejlõdési szakasznak megfelelõen! Így „mellékhatások” nélkül kialakul benne a mozgás szeretete, ami szerencsés esetben egész életén keresztül elkíséri…