Bölcsi: menjen vagy ne menjen a gyerek?

Jobb a bölcsiben tudni a picit!

Nálunk úgy alakultak a dolgok, hogy elõre tudtuk: a kisfiunk másfél éves kora körül bölcsibe megy. Sok mindenre nem voltunk felkészülve jó és rossz értelemben egyaránt.

Amit jó lett volna elõre tudni: nehéz elszakadni a gyerektõl. Naivan azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd a gyereknek a kortársak között - ami igaz - én pedig nyugodt szívvel járok majd munkába. Most már így van, de ez hónapokba telt. Három hétig tartott a beszoktatás. Szerencsénkre olyan gondozót kaptunk, akinek végtelen türelme van. Nem pályakezdõ, hanem rutinos, középkorú, aminek örültem, mert azt gondolom, hogy ha ennyi év után is itt dolgozik, akkor szereti a munkáját, a gyerekeket. Így is van. Szóval az elsõ héten csak egy-két órát maradtunk bent a termükben, együtt játszottunk, hagytuk, hogy Ricsi felfedezze a terepet. Aztán eljöttünk. A második héten már egész délelõtt ott maradtunk, kipróbáltuk, hogy megeszi-e az ételt, ha nem én etetem. A harmadik héten aztán ott kellett hagynom. Elõször csak fél órára, aztán egyre, másfélre. Hát ez pocsék érzés. Legkésõbb ilyenkor rátör az emberre, hogy rossz anya, hogy kvázi idegenekre bízza a gyereket, hogy vajon itt is fogják-e a kicisit annyira szeretni, mint otthon, odaadják-e a cumit, a kacsát, a csõrõspoharat, megsimogatják-e elalvás elõt...Nálam ezek a gondolatok az elsõ hét végén bújtak elõ és néha még ma sem hagynak nyugodni. De hát a kocka el van vetve!

Szerencsére Ricsi nem sokat sírt. Amikor ott kellett hagynom, az ajtó mögül hallgatóztam, mint minden normális szülõ, hogy megvigasztalódik-e. Meg kell mondjam: kicsit rosszul esett, de hamar abbahagyta a sírást. Egy idõben azon is agyaltam, hogy ez nem valami bajt jelez-e kettõnk kapcsolatában. Mármint, hogy ilyen hamar megszokta az új környezetet. Mert tényleg hamar megszokta. Talán a sok vele egyidõs gyerek miatt.

Amire nem számítottam, hogy ennyire önálló lesz. Pár hét egész napos bölcsi után már otthon is kihúzta magának a széket és leült az asztalhoz enni!!!!!!!!!!Ez azért is nagy szó, mert kicsivel több, mint másfél évig nem sikerült rászoktatnom, hogy ott egyen, állandóan ki akart lépni az etetõszékébõl. Szóval nemcsak leült, hanem elkezdett egyre ügyesebben enni a villával, kanállal. Megtanulta azt is, hogy megtöröljük a kezünket és a szánkat, és hogy a szalvétát a kukába dobjuk, nem pedig csak úgy magunk mellé. Most már a papírzsepis orrtörlés elõl sem menekül, sõt már magának törölgeti. Elkezdett a bili után is érdeklõdni, nyilván mert látta a nagyobb gyerekektõl. Szóval hálás vagyok a gondozóknak. És hogy eddig mit tanult el a többiektõl: forogni, hátrafelé menni, és nyelvet nyújtogatni. Azért ez se semmi.

A bölcsi rossz része pedig, hogy mindenféle légúti betegségeket kapnak el egymástól. Nálunk az egy hét kúra-egy hét bölcsi jó három hónapig váltotta egymást. Hát, ez az amit nem lehet kikerülni. Sajnos nincs olyan detektor, ami a bujkáló bacikat kiszûrné a bölcsi bejáratánál. Mindenféle cseppeket és szirupokat adunk neki, az egyik majd csak használ valamit....

Egyébként túl vagyunk már az elsõ tök partyn, mikuláson és farsangon is. Röhej, de most már szívesebben megyek ilyen összejövetelekre, mint egy klubba. Ráadásul mázli az is, hogy a szülõk többsége jó fej, akikkel lehet beszélgetni és nevetni - ahogy ez az elsõ szülõin kiderült.

Menõ Manó Blog