Mielõtt Richárdunk megszületett, a "mindenbõl a legszebbet, legjobbat" -elv vezérelt. Ezt nem sokkal a születése után a "lehetõségeinkhez képest mindenbõl a legszebbet, legjobbat" váltotta fel. Leginkább a pelenkánál. Amikor a terhességem vége felé összepakoltam a csomagom, amit a kórházba viszek, még az egyik talán legkedveltebb márkájú pelenkát pakoltam be a mazsolának. Miután megszületett, az elsõ 2-3 hónapban ugyanezt a márkát használtuk, aztán a mamáktól kaptuk, akik arra hivatkoztak, hogy nekünk most minden fillérre szükségünk van.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Hálásak voltunk ezért a segítségért (is). Hamar rájöttünk, hogy kis - na jó, nagy - túlzással a pelenkára megy el a pénzünk túlnyomó része. Aztán egy négy (4!) gyermekes barátnõmtõl kaptunk egy ismeretlen márkájú pelenkát. És csodák csodája, jó volt! Akkor kezdtük el keresni és sorra kipróbálni az olcsóbb (75 forintos darabár helyett 35-ért megvehetõ), gyengébb marketinggel ellátott termékeket. Rá kellett jönnöm, hogy egy csecsemõnek mindegy milyen mintájú pelust pakol tele. Engem meg annyira nem motivált, hogy egyszer tigrist, máskor nyuszit ragasztok át a tapasszal. Amire az én tapasztalataim szerint figyelni kell: legyen gumis a dereka. Nincs annál lelkiismeretfurdalást keltõbb érzés, mint amikor a csöpp kis testen piros foltokat fedezel fel, amiket a túl szorosan ráerõsített pelenka okozott. Gumis derékkal ezt nehezebb kivitelezni, bár nekem már ez is sikerült.Légáteresztés: a kipirosodott - gondolom vadul viszketõ - popsi sok-sok nyûgös pillanatot okoz. Pelenkaszél-igazítás: lehet, hogy nevetséges, de erre is figyelni kell. Ha nem igazgatod el a gumis részt a combok szélénél, azaz nem ellenõrzöd, hogy a fenekén vagy a fenekében van, a cucc kegyetlenül kifolyik. Én nem egyszer káromkodtam fennhangon, mire erre rájöttem. Sok bosszúságot okozott, amikor a frissen mosott, illatos, vasalt, pihe-puha, hófehér ruhácskán áütõ barna foltot felfedeztem. Mindenesetre hálás vagyok az eldobható pelenkáért. Anyáinknak még naponta 6-7-szer kellett kisikálni, hypózni, áztatni a textileket, nekünk már sokkal könnyebb dolgunk van. Igen, tudom, hogy akkor bezzeg már másfél évesen szobatiszták voltak a kicsik, nem úgy mint most, amikor kényelmes nekik a pelus. Nyilván van benne valami igazság, de én bízom abban, hogy elõbb-utóbb nekünk is sikerül, mert nem nagyon látni popsicsomagos hároméveseket.