A kutatók szerint az újszülöttek is követik a ritmust

Washington - Veleszületett adottság lehet a ritmus követése és a hangsorok felismerése - állapították meg magyar és holland kutatók.

Az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS hétfõn megjelent száma közli a tanulmányt, amelyben a Winkler István vezette csoport beszámol arról, hogy már az újszülöttek agya is összetett eljárásokkal képezi le a környezõ világot. "Az alapvetõ algoritmusok már ekkor a helyükön vannak" - magyarázta eredményüket Winkler a LiveScience címû tudományos portál kérdésére. A csecsemõk már kétnapos korukban is képesek feldolgozni a hangsorokat, megkülönböztetni, hogy a hangok emelkednek vagy lejtenek a skálán, sõt ritmusuk is van - állapították meg a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársai holland kollégáikkal. A vizsgálatban tizennégy csecsemõ agymûködését követték, miközben a kicsik rock ritmusvariációkat hallgattak lábdobbal, pergõdobbal és lábcintányérral kiegészítve.

Amikor az ütések metrikusan lényegtelen részletei elhallgattak, semmi különös nem történt a hallással összefüggõ agyi aktivitással - mondta Henkjan Honing, a tanulmány társszerzõje, az Amszterdami Egyetem kutatója. Ha azonban megzavarták a ritmust, különösen, amikor a hangsúlyos leütés elmaradt, a csecsemõk agya hibajellel válaszolt. Ez azt jelzi, hogy a ritmusmintázat nem felelt meg az agyuk által bejósoltnak.

"A csecsemõ hallórendszere ugyanúgy mûködik, mint a felnõtté, mindig elõrejelzést alkot. Ha ez hibás, hibajel segíti annak megállapítását, milyen távol van a valódi céltól" - magyarázta Winkler.

Míg a beszélt nyelv kifejlõdéséhez egy évnél is több kell, a zene az egyik legkorábbi dolog, melyet a szülõk megosztanak gyerekeikkel - véli Honing. A felnõtt beszéd az egyes hangok szintjén általában nem tartalmazza a zene lüktetõ szabályosságát, ám amikor a szülõk a babákhoz beszélnek, ösztönösen dallamos és ritmusos hanglejtésre váltanak az érzelmi üzenetek kommunikálásának módjaként. A csecsemõk felfogják a haragot, boldogságot és szomorúságot is abból, ahogy gondviselõjük turbékol és gügyög.

Winkler szerint szerkezeti szinten bizonyos beszélgetési protokollok összehangolt ritmust igényelnek, amely valószínûleg egyedien az emberre jellemzõ. "Ha valaha is olyannal beszélnénk, aki nem hangolódik ránk, például számítógéppel, az lenne az érzésünk, hogy nem vagyunk képesek kommunikálni" - tette hozzá Winkler.

A magyar pszichológus úgy véli, a csecsemõk ritmusészlelése fogékonnyá teheti õket a megkülönböztetetten emberi tanítási hajlandóságra. "A majmok sosem tanítanak, a kismajmok úgy tanulnak, hogy egyszerûen igyekszenek felülmúlni szüleiket" - mondta Winkler. Az ember azonban az információcsere olyan formája mellett kötelezõdött el, ahol az új tudás befogadójának szinkronizált módon (nem túl gyorsan, nem túl lassan) kell válaszolnia, hogy a megértést átadja. A zene, a ritmus képviselete az agyban így az emberi tanulást is szolgálhatja.