2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A nagy kérdés: meddig maradjon otthon a szülõ a gyermekkel

Egy édesanya életében legkorábban a gyermek féléves kora után eljön a nagy kérdés: maradjon otthon, vagy menjen vissza dolgozni?
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

A gyermeket nevelõ szülõk számára elõbb-utóbb elérkezik az idõszak, amikor el kell dönteniük, az anya (vagy netán az apa) otthon marad a kicsivel, vagy visszamegy dolgozni. Egyes szakértõk szerint a legjobb döntés a baba fejlõdésének korai szakaszában, ha a szülõ addig marad vele otthon, amíg csak lehet. A szülõi gondoskodást ugyanis aligha helyettesítheti valami.

Két úttörõ jellegû tanulmány, melyet az amerikai országos gyermekegészségügyi intézet valamint a Minnesotai egyetem gyermekfejlesztési intézete vezetett, felfedezte, hogy azoknál a gyermekeknél, akik egész napjukat gyermekgondozási intézményben töltik, magasabb szintû a stressz, sõt náluk az agresszió is nagyobb mértékû, mint az otthoni nevelésben részesült gyerekeknél.

Egy 2010-es kutatás megerõsítette ezeket az eredményeket, kimutatva, hogy az alacsony minõségû gondozás negatív hatása még a gyermekek serdülõkorában is megmutatkozik. Más tanulmányok ugyanakkor ellentmondanak ennek: a legtöbb szakértõ úgy véli, nem a gyermekgondozás típusa, hanem minõsége számít.

Egy remek dada, bébiszitter, gyermekgondozó a bölcsõdében, egy rokon, vagy akárki más, aki felügyel a gyermekre, gondoskodhat arról, hogy a csemete megkapja a megfelelõ ösztönzést, szeretetet, amire szüksége van.

Mi az elõnye annak, ha otthon marad a szülõ?

Ha otthoni nevelést választjuk, biztosak lehetünk benne, hogy olyan személynek van gondja a gyermekre, aki hosszútávon mellette lesz, és nem egy gyermekgondozónak, aki talán a következõ hónapban másik munka után néz. Személyesen felügyeljük gyermekünk fejlõdését, és tudjuk, hogy nyugodt, gondoskodó környezetet teremtünk számára.
Ezek a dolgok pedig valóban hihetetlenül motiválóak lehetnek. Otthon maradni hosszabb távon a gyermekkel azt is jelenti, hogy fizikai, szellemi fejlõdését lépésrõl-lépésre, testközelbõl figyelhetjük, valóban nem maradunk le semmirõl. Boldoggá teszi a szülõt, hogy õ az, aki elõször látta felülni, felállni, nevetni a gyermekét, és nem egy gondozó.

Számos család számára kevésbé megterhelõ anyagilag is, ha egyik szülõ marad otthon a gyermekkel és nem fizetnek gyermekgondozót. S ha az anya (vagy az apa) számára ez egy elfogadható dolog, akkor stressz szintje is jelentõsen csökken majd. Sok szülõ azért marad otthon végül, mert sikertelenül próbálkozott összhangba hozni a munkáját és a családi életét. Ha valaki nem boldogul ebben, és folyamatosan azt érzi, nem csinálja a dolgokat jól, az hamar kiégéshez vezet.

Amennyiben a szülõ otthon marad a gyermekkel, sokkal több és minõségi idõt tölthet vele, többet foglalkozhat a háztartással, az otthon melegének megteremtésével, könnyebben fenntarthatja a családi élet zökkenõmentességét.

Mik a hátrányai az otthonmaradásnak?

Sok ember számára a magány érzése áll a lista tetején, ha azt kérdik tõle, miért nem marad tovább otthon a gyermekkel. Kétségtelen, hogy az anya, aki hónapok óta csak a csecsemõvel és a családtagokkal érintkezik -, hiába szép dolog a gyermeknevelés -egy idõ után szinte éhezni kezd más emberek társaságára is, no meg az ösztönzésre, a motivációra. A szülõ, aki korábban szívesen mûködött együtt és szabadidejében is trécselt a kollégákkal, szerette a társaságot, könnyen magányosnak érezheti magát a négy fal között, több hónap után - akár depresszióba is eshet.

Az otthon maradt apák különösen elszigeteltnek érezhetik magukat, mivel belõlük eleve kevesebb van. Nem sok apuka mászkál a parkban kisgyermekével napközben - az otthoni nevelés inkább a nõkre jellemzõ.

A kellemetlen érzések elsõsorban azokat az anyákat és apákat érintik, akik nem szívesen váltak meg munkahelyüktõl. Ha a karrier fontos részét alkotta életünknek, könnyen lehet az az érzésünk, hogy elvesztettük személyiségünket. Az önbecsülés megsínyli ezt az idõszakot, a munkáját szeretõ szülõ szenvedni kezd az inspiráció, ösztönzés, a feladatok, a kollégák nélkül. Ráadásul a szülõ nem mindig kap pozitív visszajelzést a nyûglõdõ újszülött vagy a hisztis, dackorszakban levõ kisgyermek részérõl.

A pelenkacsere és a végeláthatatlan házi teendõk unalmasak és frusztrálóak lehetnek. Az elégedettség érzése szinte lehetetlenné válik egy idõ után. Plusz, saját magára vajmi kevés ideje van egy szülõnek, aki otthon van állandó figyelmet igénylõ gyermekével. Még egy zsúfolt, forgalmas irodában is több privát tere van az embernek.

A szülõ, aki nem érzi jól magát csupán édesanyaként, frusztrációként éli meg, hogy elsõsorban anya, utána feleség és csak ezután következik õ maga. Állandóan azon aggódik, hogyan és mikor folytathatja karrierjét, és mi lesz a következménye a kimaradásnak.

Az, hogy az egyik szülõ otthon marad, és ezzel a család egykeresõssé válik, egyben nehéz döntés is. Lehetséges, hogy ez olyan életmódbeli változtatásokkal jár, amelyek nem tûnnek vonzónak a számunkra.

Gondot jelenthet a gyermek számára is, ha túl sokáig van otthon a szülõvel. Ahogyan társadalmilag is aktívabbá válik, kimaradhat olyan élményekbõl, melyekben a közösségben nevelkedõ, bölcsõdébe járó gyermekeknek része van. Egy bizonyos kor után a gyermeknek szüksége van külsõ ingerekre, ösztönzésre, kihívásokra.